Mérföldkő idézetek

Minek bajlódnánk egy annyira önkényes dolog magyarázatával, mint a szerelem? A legkevésbé meghatározható dolog a világon.

A normális ember igencsak illogikus lény, és ebben rejlik az embersége. Van itt értelem, persze, de ezt erősen szennyezik az előítéletek, érzelmek, a gyermekkorból származó meggyőződések, az anyától és apától kapott gének. Stanislaw Lem

Hát nem különös, hogy egy esemény épp azért következik be, mert senki sem feltételezi a bekövetkezését? Nassim Nicholas Taleb

Az igaz szerelem nem ismert semmilyen mértéket. Sextus Propertius

Vajon őszinte hit az, amelyik nem cselekszik? Jean Racine

Az elektrosokkal felérő testi és lelki érintés eszünket veszi. Sebaj, az ide nem is kell. Önfeledten szerelmezünk egymás porcikáival a dédelgető lámpafényben. Vavyan Fable

A gyerekeink és az unokáink remekül vannak, nélkülünk is életképesek. Eddig nem erről volt szó, mert bár a gyerekeink, amióta maguk is családot alapítottak, mutattak arra utaló jeleket, hogy képesek nélkülünk is megállni a lábukon és gondoskodni a családjukról, a szívünk mélyén azért ott élt az örök kétely és a meggyőződés, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. És most szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy annyira nem. Hogy egyáltalán nem. A gyerekek kiválóan elboldogultak a családjaikkal a karanténjaikban, sőt azon törték a fejüket, hogy hogyan segíthetnének nekünk, a veszélyeztetett korúaknak, ami szintén szokatlan tapasztalat volt. Az élet nélkülünk is zavartalanul csordogált tovább, kis ízelítőt kaptunk abból a jövőből, amikor már nem leszünk, és csak remélhetjük, hogy valamilyen túlvilági laptopon nézegethetjük majd unokáink botladozásait és sikereit, a hajuk növését. Pataki Éva

Ha a testmozgást tablettába lehetne csomagolni, ez lenne a leggyakrabban felírt és leghasznosabb gyógyszer. Robert Neil Butler

Én egy olyan választ keresek, amelyet egyelőre nem találok sehol. Miután tucatnyi bölcselkedő könyvet elolvastam, egyértelmûvé vált számomra, hogy nem megyek velük semmire. Miközben olvastam, hatottak rám, de amint becsuktam a könyvet, el is múlt a hatásuk. Csak mondatok, szavak, amelyek olyan ideális világot mutatnak be, amilyen egész egyszerûen nem létezik. Még annak sem, aki kitalálta őket. Paulo Coelho

Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem, De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem, Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem, És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem.

Noha egy általános elmélet soha nem igazolható, érvényességében lehet bizalmunk, de ennek mértékét attól kell függővé tennünk, hogy mennyire próbáltuk bebizonyítani az ellenkezőjét.

Amikor tornádó pusztít valamelyik lapos közép-nyugati városban, a hírekben megjelenő képek közt mindig van legalább egy, melyen egy épen maradt, érintetlen ház latható - egy ház, amelyen nem fogott a pusztítás -, míg a környék többi házából csak faforgácsok maradtak a felismerhetetlen törmeléken kívül. És a mozdulatlanul álló ház több szempontból sokkal megrázóbb látvány, mint a többi, ami összedőlt. A ház, amely mellett több száz ember haladt el nap mint nap szinte úgy, hogy észre sem vették, most meg egyik napról a másikra csodálat tárgyává vált még akkor is, ha - vagy talán pont azért, mert - maga a ház semmit sem változott. Colleen Oakley

A matematikus az egy vak ember, aki egy sötét szobában keres egy fekete macskát, ami nincs is ott. Charles Darwin

A feltételezés nem több, mint az agy által kitalált történet. Nem az igazság! Mo Gawdat

Az olvasás talán inkább impregnáló aktus, amelynek során a tudat ugyan alaposan átitatódik, de olyan észrevétlen-ozmotikus módon, hogy a folyamatot magát nem észleljük.

Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni.

Szenvedni nagy célokért, vallásért, emberi nézetekért, tudományért - valami. De szenvedni macskáért, egy nőnemû hun gyermekért, aki oly mûveletlen, hogy az ábécét sem ismeri; olyan barbár, hogy szalonnát eszik reggelire, és aki még csak jókedvében sem néz rám szeretőn... Gárdonyi Géza

A halál csak képzelődés. Van valaki, aki meg tudná mondani nekünk, hogy milyen érzés a halál? Ezt soha senki sem fogja megtudni. És amit nem tudunk, az nincs. Csak az élet a fontos, amely öt érzékünkben kavarog, amely suttog vagy mennydörög, sötétbe borul vagy lángol, piros vagy kék, édes vagy keserû, meleg vagy hideg, illatos vagy dögletes szagú, a többi mind csak gondolat, rejtelmes ábra, mint az égbolt milliónyi csillagképe, amit az emberi ész hiába ostromol. Zilahy Lajos

Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz, hogy egy kicsit is elveszett lehess? Tandori Dezső

A haldoklás csak ritkán könnyû, bármit szeretnénk is gondolni róla. A testünk nem hajlandó küzdelem nélkül elengedni az életet: belekapaszkodik. Nem úgy halunk meg, hogy mondunk még néhány magvas gondolatot a bennünket könnyes szemmel körülálló családtagoknak, aztán kileheljük a lelkünket. Ha nem rángatózva, fuldokolva vagy köhögve múlunk el, és nem is kómában, akkor fokozatosan kell elsorvadnunk: a hús lassan elfogy a csontjainkról, a bőrünk és a szemünk sötétsárga színûvé válik, ha a májunk is felmondja a szolgálatot, aztán a hangunk elfogy, míg aztán a véghez közeledve már annyi erőnk sem marad, hogy kinyissuk a szemünket; mozdulatlanul fekszünk halálos ágyunkon. Egyedül ziháló lélegzetünk árulkodik arról, hogy még élünk. Henry Marsh