Téma
Tavasz idézetek
-
Valószínûleg az emberi kapcsolatokban a rendetlenség, a rendezetlenség fokozatosan bûnné tud válni. Mindez elsősorban jó- vagy rosszindulat, esetleg közöny, nemtörődömség, gyakran valós vagy vélt sérelmek nyomán keletkező bosszúvágy, kegyetlenséggel és gyûlölettel teli megtagadása és elszakítása mindennek, ami egykor szép és jó volt egy kapcsolatban. Popper Péter
-
Nem hiszem, hogy az íróknak minden témában véleményt kell nyilvánítaniuk. Az író ember, aki történeteket beszél el. Természetesen van véleményem az abortuszról, vagy a nukleáris fegyverkezésről. De miért nyilatkozzam erről többet, mint bárki más? Margaret Mitchell az ideálom. Nézzék meg az életrajzát. Atlantában született, és ugyanott halt meg. Ez minden. De az Elfújta a szélben sûrûn teleírt oldalak követik egymást. Ezt akarom én is. Pokol az írónak, ha mindenki ismeri, ám senki sem olvassa. Michel Tournier
-
A kövér ember hamar megtanulja, hogy ha nyáron a hőérzetét komfortosnak tapasztalja, akkor vagy véget ért a nyár, vagy ez egy csapda, és nagyon kell vigyázni. Az ilyen nagy nyári szelek a verőfényes utcán a csapdák legalattomosabbjai közé tartoznak, ugyanis az ember, aki magát könnyûnek érezve szedi a lábát, az ellenszélben nem tapasztal kipárolgást. A ruházat és az arcbőr száraz marad. Csak amikor belép valahová, és magabiztos mosollyal üdvözli azt, akihez érkezett, akkor önti el a verejték, mintha a súlyfeleslege, a valódi teste cammogva utolérné, és rátelepedne. Átázik minden a nadrág lába közéig, és az embert valamelyest őszintén meg szokták kérdezni, hogy jól van-e, mert pontosan úgy fest, mint aki éppen egy infarktust próbál leplezni. Ezt a kövér az első plusz tíz kilóval eltöltött májusban megtanulja, húsz kilónál már ösztönből váltópólóban teszi meg az utat, vagy ötszáz méteres távokra is taxit hív, légkondival.
-
A szakításban az a jó, hogy az élet térdre kényszerített. A bánat a fejed tetejére állított, és dühödten kiráz a lelkedből minden hazugságot, amelyben éltél. Minden félelem, amit a szőnyeg alá söpörtél, elbagatellizáltál vagy letagadtál, most egyenesen az arcodba bámul; minden alkalom, amikor lemondtál az erődről, megtagadtad, amit belül nagyon is jól tudtál, valaki más érzéseit és szükségleteit helyezted a sajátod elé, vagy megelégedtél valami kevesebbel az életben. Nincs hová bújni. Az élet erőszakkal felnyitott, és most kegyetlenül és könyörtelenül arra kényszerít, hogy továbblépj, fejlődj és növekedj. Katherine Woodward Thomas