Testvér idézetek

A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz. John Ronald Reuel Tolkien

Van valami végtelenül elragadó a búskomorság mosolyában (...). Ez egy sugár az árnyékban, egy árnyalat a szomorúság és a kétségbeesés közt, mely rámutat a vigasztalódás lehetőségére. Lev Tolsztoj

Borban az igazság. Az üveg fenekén lakik.

A pillanat megélése nem azt jelenti, hogy nem gondolunk a jövővel. Pusztán annyit jelent, hogy figyelmet szentelünk valós idejû tapasztalatainknak, s tudjuk (tudomásul vesszük), mi történik valójában.

Poétákat olvasgatok, Kiket a hír fel nem kapott, Bár lantjukon már régóta, Jó régóta zeng a nóta. (...) Szegényeket úgy sajnálom: Mennyi vágy és hiú álom! S ha valóra egy se válik: Mennyi bánat mindhalálig! Jakab Ödön

Ilyenek a mai fiatalok. Dühösek, ha az ember figyelmezteti őket. Agatha Christie

A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.

S mint gyümölcs a magvat, Úgy hordozlak magamban. Kimondanám, mint egy valódi költő, Nem elkoptatott szavakkal, De cukorba fullad a lángoló szív, S azt bevonja édes sziruppal. Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, Ott vagy a falat kenyérben, Az esti olvasmány behajtott lapján, A karomra harcolt névben. Én nem látok mást, csak téged. Vad Fruttik

A szomszédok általában kényelmetlenek, zavarnak bennünket, ahogy mi is őket. A magyar szomszédság lényege az ellenszenv, a rosszul leplezett ellenségesség, a párban járó felsőbbrendûségi és kisebbrendûségi érzés, a kudarcélmény. Krzysztof Varga

Hiszek az egyetlen folytatásban, a megszülető kettős magányban, hiszek az egyetlen menedékben, a körülfolyó reggeli fényben, hiszek az illatodban, félve mozduló mámorodban, a hajadban, ha felragyog: átölelnek a csillagok. Nagy István Attila

A boldogság is bennünk van, ahogy benne van a földben és a vízben s az egész közönyös létezésben. Márai Sándor

Ha sokat vagy egy helyen, ha feküdnöd kell és mindig ugyanabból a szögből látod a dolgokat, meglátod az igazi mintázatukat, mint ahogy a felhőkbe belelátod a formát.

Lenge szellő, lenge szellő! Ne higgy a virág szavának, Amidőn oly esdekelve S kérve kér illatbeszéde: Lenge szellő, lenge szellő! Kérlek szépen légy te szél. Ott sötétlik barna felhő, Mely vihart rejt és villámot. Kergesd el a barna felhőt, Mert én félek a vihartól, Mert én félek a villámtól; Lenge szellő, lenge szellő! Kérlek szépen, légy te szél.

Akármit teszünk is, az idő szakadatlan halad előre. Szokásunk szerint méretünkre szabdaljuk, de ez végül is érzékcsalódás, ténylegesen akkor is folyamatos marad. Murakami Haruki

A serdülőkor (...) az az időszak, amelyre, ha felnőttként visszagondolunk, még ha fel is sejlenek a nehézségek, balhék, akkor is elérzékenyülünk.

A vidéki ember csak napilapot olvas, s ha már megvitatta az újság cikkeit, nem tud miről beszélni. Itt igazi csapás, ha valaki gazdag! (...) A gazdagnak még kevesebb dolga akad, mint a többinek, s ezért látszólag még rosszabb. Életük azzal telik, hogy mikroszkóppal tanulmányozzák szomszédaikat; unalmukat nem tudják más gyógyszerrel enyhíteni: mindenki a másik kémje; az első hónapokban az idegen előtt ez leplezi szellemük meddőségét. Stendhal

Az élet színben - formában - hangban él, a tájnak hangja a csend. Egry József

Boldogok lehetnénk, ha mindig a jelenben élnénk, s kihasználnánk minden véletlen jót, amiben részünk van - mint a fû, mely a reá hulló harmatcsepp hatását is megmutatja - és nem fecsérelnénk időnket arra, hogy az elszalasztott alkalmakért vezekeljünk, amit kötelességteljesítésnek szoktunk nevezni. A télben időzünk, holott már tavasz van. Henry David Thoreau

Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Ady Endre

Mi, akik itt vagyunk, és hiányolunk téged, igen, mi, akik még itt tengődünk, a földi élet homályos derengésében, könyörgünk, hogy ne kelljen túl sokat bûnhődnöd a tettedért; nagy fájdalmakban volt részed, sötét árnyakban. Bízunk az örök kegyelemben. Jón Kalman Stefánsson