Ugrás a tartalomra
Az őszi köd paplant terített
Mezőre, rétre, fára, fûre.
A nótás nyárnak csendbe eltörött
Víg nótát zengő hegedûje.
Kapcsolódó idézetek
-
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínû áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.
(...)
Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bûneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bûntelen!
Zelk Zoltán
-
Eltört a nyárnak hegedûje.
Melegje elfogyott a Napnak.
Szívünkre csend, fészkünkre gond száll
S ajtót nyitunk a téli fagynak.
Móra László
-
Kipp-kopp, most már egy síri alkony
Ködös, süket nótáját zengi
Az őszi est. Ma se jön hozzám,
Ma se jön hozzám senki, senki.
Ady Endre
-
A hallgatózó kert alól
a fa az ûrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Pilinszky János
-
Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
Nichita Stanescu
-
Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna,
gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot!
Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt;
alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...
Charles Baudelaire
-
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisûlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dûlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Csokonai Vitéz Mihály
-
Amióta ősz lett a nyár,
csak ténfergek a fák alatt,
s csak fütyörészem összevissza
a jó szomorú dalaimat.
Oláh Ibolya
-
Kanyarog a hegedû mennyei hangja,
csillog a zongora hangja alatta,
gitáron égig szalad a nóta,
sok kicsi hópihe hozzá a kotta.
Szabó T. Anna
-
A szél sír, az avarba bújva,
zörgő nótáját fújja,
s a rőt alkony mélabúja
énekli szívembe magát.
Keresztury Dezső