Testvér idézetek

Nem ismeritek a nagymamaszagot? Biztos minden nagymamáé más. Otthonkaszag. Otthonszag. Savanyúkáposztaszag meg pinceszag. Mosogatószag meg naftalinszag, molyok ellen. Levendulaszappanszag meg fertőtlenítőszag. Lekvárszag meg tyúkólszag. A nagymamaszag csípős, belekábulsz. Olyan, mint a baromfiudvari napsütés, amelyiktől prüszkölni kell, orrba ver, csiklandoz. (...) A nagymamaszag azt jelenti, akármennyi sütit vehetsz. Ha pukkadásig laktál, akkor is. Ha félretolod a tyúkhúslevest, amely nemrég még szaladgált, akkor is. Egyél, aranyom, alig ettél. Az evés élet. Lackfi János

Õrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Biblia

Most ébredek. S már hallom újra, látom, amit nem láttam az előbb: ágyam fejénél vigyázni a villanyt, kis órámban a ketyegő időt: a valóság magánya visszahódít és ami egy volt a fél éjen át, most ketté válik és mint két kísértet nézi egymásban két élet magát. Szabó Lőrinc

Az influenszer nemcsak annyi, mint amennyit ma leggyakrabban látunk belőle, amolyan modernkori hirdetőoszlop. Szerintem az influenszer olyan személy, akinek a tevékenysége nyomot hagy. Radnai Péter

Ha töprengeni kezdenénk földünk mai nyomorúságáról, akkor - tisztán látom - nem alhatnánk többé nyugodtan, és minden mosoly ráfagyna az ajkunkra. Csakhogy sohasem az elképzelt, láthatatlan szenvedés rohanja meg és őrli fel az embert, hanem csak az rázza meg és sújtja le, amit részvétet érzően, szenvedő szemekkel meglátott a lelke. Stefan Zweig

Ez hát a kétségbeesés (...). Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bûne, amiről a papok prédikálnak, hideg bûn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bûne. Agatha Christie

Sajnos a csalódásokban sokszor mi vagyunk a hunyók. Nem a másik félben van a hiányosság, hanem sokkal rosszabb helyen: bennünk.

Ahol a hazugság és hamisság magvait vetik el, szárba szökken a gyanakvás és a megosztottság. II. János Pál

Már fiatalon ráébredtem: az idők kezdete óta imádjuk szapulni a külső világot. Holott valamennyiünk mûve, képmása a kor, amelyben élünk. Mert tettünk érte, vagy mert nem tettünk ellene. Vavyan Fable

Tulajdonképpen anyagilag nincs mitől félnem. Lényegében vágyakozni se vágyom semmire. Túlontúl megtapasztaltam, hogy még a kevéske pénz is nagy bajok okozója. (Különben éppúgy, mint a hiányérzete.) Az anyagiakra nem szabad odafigyelni. Azok a változások, amiket szeretnék, úgyse vásárolhatók meg. A békességnek nincsen árfolyama. Pilinszky János

A fiatalok álmodják mindig az igazit, de az ágyukat az öregek vetik meg. Garas Dezső

A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában. André Comte-Sponville

A megtévedés akkor is megtévedés marad, ha a többség osztozik benne. Lev Tolsztoj

A pihenés (...) kétélû dolog, a túl sok henyélés ugyanis elbágyasztja az embert, és alattomosan kiöli a motivációt is. Földes András

Másnap esett. Ez már nem a tél ónos esője volt, amely a talajra érve rögtön jéggé fagyott, de nem is a nyári zivatarok dühös zuhataga. Csendesen szitált, lágyan áztatta a földet, ébresztette a fákat és a virágokat, figyelmeztette őket, hogy közel a tavasz. Mindig szerettem a föld nedves illatát az esős tavaszi napok után. Úgy éreztem, reménnyel van tele, és az eljövendő illatos virágok, árnyat adó zöld levelek ígéretével.

Mindnyájunknak vannak fantomemberei, fantomhelyszínei, fantomepizódjai. Gyakran kiszorítják a sápatag tényleges történéseket. Colm Tóibín

Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. József Attila

A növénynek gyökere is van, nemcsak virága (...). És ha a földben lévő gyökerek elpusztulnak, akkor vége a szép nagy virágoknak is. Agatha Christie

El lehet süllyedni ebben a szempárban. Olyan, mint a sûrû sár az erdő szívében: feneketlen és mozdulatlan, könnyû beleragadni örökre, amíg éhen nem vész az ember. Sara Holland

Óh, jaj, szédülök itt a parton, Óh, jaj, most mindjárt itt leszel, Kérdezlek majd és kérdezel És összecsap két szomju-lélek És fejemet kebledre hajtom. Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek. Ady Endre