Téma
Feleség idézetek
-
Különös, hogy ha valaki kerekesszékbe kerül, nem jut eszünkbe azt mondani, szálljon ki belőle, és menjen fel a lépcsőn, de egy bántalmazott kapcsolatban élőtől elvárjuk ugyanezt, képletesen szólva. Holott a bántalmazottat tulajdonképpen lelki kerekesszékbe kényszeríti a helyzet. Nekik másmilyen segítségre van szükségük. Bucsi Mariann
-
Ne légy olyan kemény magaddal, ha azt érzed, egyre távolabb a cél, és még szinte semmit nem értél el abból, amit akartál! Hidd el, unalmas lenne az élet kihívások, fejlődés és célok nélkül. Légy türelmes, mert a végén minden értelmet nyer. Minden egyes tapasztalat, amit út közben szerzel, szükségszerû ahhoz, hogy oda érj majd, ahol lenned kell. Minden álmatlan éjszaka, minden tétova másodperc a jövőd szolgálja, és igen, a szíved sem véletlenül tört össze oly sokszor. A legfontosabb, hogy ne félj elrontani, ne félj elbukni, és ne félj egyetlen életben - ha kell -, százszor is megszületni. Mert semmi más dolgunk nincs, mint bízni önmagunkban, abban, hogy jöjjön ár vagy apály, a boldogság nem kiváltság. Neked is jár.
-
Egyetlen kormánynak sincs joga tudományos elvek igazságáról dönteni, vagy bármilyen módon előírni a vizsgált kérdések jellegét. Nem határozhatja meg egy kormányzat sem a mûvészeti alkotások esztétikai értékét, sem az irodalmi vagy mûvészi kifejezés formáit. És nem szabad állást foglalnia gazdasági, történelmi, vallási vagy filozófiai elméletek helyességéről. Ehelyett viszont kötelessége a polgárok számára szabadságot biztosítani és lehetővé tenni, hogy ezek a polgárok részt vehessenek az emberi faj további merész vállalkozásaiban és fejlődésében. Richard Feynman
-
A tárgyak képe aszerint alakul át lelkünkben, hogy milyen képzeteket hívnak életre, s csoportosítanak maguk köré. Igaz, hogy egy tárgy magában is tetszhetik, s bizonyos lelki harmóniát válthat ki különböző kellemes érzéki benyomásai révén; legtöbbnyire azonban tetszésünk vagy ellenkezésünk nem magában a tárgyban rejlik. A képzelet körülfonja s átsugározza kedves képeivel, s megszépíti számunkra; úgyhogy végül is már nem magát a tárgyat látjuk, a maga meztelen valóságában, hanem saját képzeleteinktől átlelkesített testét. Azt szeretjük benne, amit a magunkéból teszünk hozzá: az egyensúlyt, a harmóniát, amely közte és a lelkünk között létrejött. Luigi Pirandello
-
Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni. Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltûnik, és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükséged. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsösen, és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed, de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. Pedig az igazság az, hogy a szálakba nem szólhatunk bele. Azok szövődnek maguktól. Azt hiszed, hogy de, közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerûségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében. Oravecz Nóra
-
Hetek óta karanténban élünk. Csak alapos indokkal mehetünk le az utcára, kerülnünk kell a másik embert, szeretteinket sem ölelhetjük meg, legfeljebb videócseten nézhetjük egymást. A mindennapi életünkben ismét veszélyek leselkednek ránk. Új kihívásaink: hogyan tudjuk erősíteni az immunrendszerünket, hogyan kell helyesen levenni a maszkot, hogyan kell helyesen kezet mosni. Távolságtartások: séta közben kettő, futás közben tíz, biciklizés közben húsz méter. Amint belépünk a lakásunkba, fertőtlenítőszerrel permetezzük le a kulcsunkat és a tárcánkat, hipóba áztatjuk a banánt, befekszünk a kádba, hajat mosunk. Aztán csak bámuljuk a fürdőszobaplafont. Ébren vagyunk, de mintha álmodnánk az egészet, álmunkban aztán a kezünket sikáljuk, ha pedig felébredünk, szeretnénk máris tovább aludni, átaludni ezt az egészet. Kiss Tibor Noé
-
- Értsd meg, hogy közöttünk a barátság úgyis lehetetlen... mi egészen... más szférákban forgunk. Nem abban az értelemben, ahogy fél évszázaddal ezelőtt mondták, hanem csillagászati értelemben. - Egyszóval sohasem lehet közös keringési pályánk? - Hacsak nem történik valami kozmikus katasztrófa... Jaroslaw Iwaszkiewicz
-
Uram, add meg nekem az erőt, hogy sohase imádkozzam, kímélj meg mindenféle imádat elmebajától, és távoztasd el tőlem a szeretet kísértését, amely mindörökre kiszolgáltatna Neked! Szívem és az ég közé bárcsak terülne üresség! Nem kívánom, hogy jelenléted benépesítse sivatagomat, hogy éjszakáim felett a te fényességed zsarnokoskodjék, hogy Szibériáim megolvadjanak a te Napod alatt. Emil M. Cioran
-
Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bûn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkû felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendû lenne. (...) Azt célszerû tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyûjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget? Ara Rauch